Rákóczi ezredese

A tiszakeresztúriak ma is büszkén emlegetik, hogy Rákóczi egyik ezredese e falu szülötte volt, és Borbély Balázsnak hívták. Azt mondják, hogy a nevét a "Rongyos gárda" egyik ütközete tette ismertté. Ez az ütközet a Tisza egyik kanyarulatánál, Tiszaújlak és Tiszabecs között zajlott le.

A Tiszakeresztúrban élő idősebb emberek nagyapáik elbeszéléséből arról is tudnak, hogy Borbély Balázs szoros barátságban volt Ocskay Lászlóval. Később barátságukról, vakmerőségükről igen híresek lettek a kuruc és a labanc táborban egyaránt. Erről szól a következő történet is.

1703 nyarán Rákóczi úgy határozott, hogy kurucaival átkel a Tiszán, s így egyesülnek az Alföldön állomásozó hívekkel. A fejedelemnek ez a terve egyelőre akadályba ütközött, mivel a Tiszaújlak és Tiszabecs közötti fahidat egy kimondottan erős, jól felszerelt császári ezred őrizte. Ezt a császári ezredet kellett megsemmisíteni ahhoz, hogy Rákóczi elképzelései megvalósuljanak.

A nehéz feladat végrehajtására a fejedelem az Ocskay László és Borbély Balázs vezette "Rongyos gárdát" szemelte ki. A két fiatal kapitány vállalta a megtisztelő feladatot. Úgy határoztak, hogy az éj leple alatt támadnak az ellenségre. Ocskay néhány száz emberével a Tisza újlaki oldalán a parti nádasba fészkelte be magát, szemben az ellenséges táborral. Innen adtak le lövéseket, hogy az ellenség azt hihesse, ők a támadók.

Borbély Balázs körülbelül százötven katonájával keletre húzódott és egy füzesben telepedett le. A kapitánynak az a gondolata támadt, hogy meztelenre vetkőzteti az amúgy is rongyos katonáit, csak a derékszíjat hagyják meg, amire kardjukat köthetik, s így, meztelenül támadnak az ellenségre.

Ahogy a kapitány kigondolta, úgy is cselekedtek. A katonák a kardjukon és a foguk között tartott pisztolyukon kívül semmit sem vittek magukkal. Így úsztak át csendben a Tiszán, s oldalba támadták az Ocskayval szemben álló labancokat. Mondani sem kell, a császáriak mennyire meglepődtek és megijedtek a meztelen kurucok láttán. Borbély Balázs kiadta a jelszót: "Rajta, kuruc!" És elkezdődött az élethalálharc labanc és kuruc között.

Ocskay László csapatával csak erre a percre várt. Pillanatok alatt átkelt a Tiszán, hogy segítségére siessen bajtársainak. A csata a kurucok győzelmével végződött. A labancok egy része elmenekült, a másik pedig a csatatéren és a Tiszában lelte a halálát. A győzelmes csata után nem volt többé "Rongyos gárda", mert a katonák valamennyien a labancoktól zsákmányolt díszes öltözetben pompáztak.

Mind Borbély Balázs, mind Ocskay László elszánt, bátor vitézi tettéért a fejedelemtől ezredesi rangot nyert. Ezenkívül a fejedelem Borbély Balázst nemesi ranggal és egy ezer holdas birtokkal is megajándékozta. Mindkettőjüknek hamarosan ezer-ezer főből álló ezrede lett.

 

---

  

A tiszabecsi csata történelmi jelentősége

 

II. Rákóczi Ferenc Tiszabecsnél aratta első győzelmét 1703. julius 14-én. A fejedelem Emlékiratában úgy fogalmazott, hogy „ez volt az első, habár jelentéktelen összecsapás”. Mégsem szabad lebecsülnünk a csata jelentőségét, hiszen a tiszaháti felkelők június elejei leverése és a június 21-i munkácsi kudarc után a tiszabecsi győzelem volt a kibontakozó szabadságharc első sikeres állomása.

 A csata lefolyásáról Rákóczi Emlékiratai és egykorú jelentések, levelek alapján elég pontos ismeretekkel rendelkezünk, s e források feldolgozásával Esze Tamás történész részletesen tárgyalja az eseményt II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata című tanulmányában.

 A kurucok két említett vereségük után a hegyek közé vonultak vissza. Rákóczi a zavadkai táborban némi katonai fegyelemhez szoktatta a  népfelkelőket, s itt csatlakoztak hozzá a császári seregből megszökött magyar huszárok, valamint a Bercsényi által felfogadott lengyel és román zsoldosok is.

  

Rákóczi 2400 főnyi seregének szűkös ellátása miatt, továbbá a szabadságharc mielőbbi térnyerése érdekében ismét a síkvidék elérését tűzte ki célul. Az erdők, hegyek ösvényein előrenyomulva július 14-én érte el a Tiszát Csetfalva és Tiszaújlak között.

 A túlparti Tiszabecsnél táboroztak a Szatmár és Ugocsa vármegyék nemesi felkelői egy bihari lovascsapattal Reinhard és kobilka császári kapitányok egy-egy gyalogos- és lovasszázadával megerősítve.

 

 A tábor parancsnoka Csáky István bereg-ugocsai főispán volt, helyettese pedig Kende Mihály Szatmár vármegyei nemes, aki még az előző nap felderítés céljából kelt át a 20 magyar és 30 német lovassal a Tisza jobb partjára, és Beregszászig hatolt.

 Rákóczi csupán lovassággal érkezett Újlakhoz, mivel gyalogsága lemaradt az árvíz okozta sáros utakon. A tiszai rév mindössze 15 német gyalogos által őrzött jobb parti hídfőjét könnyűszerrel sikerült elfoglalniuk, és így útját állták Kende Mihály csapatának. Mely ekkor tért vissza felderítő útjáról. Kende 50 lovassal a folyó kanyarulatába húzódott, és felvette a harcot a kurucokkal.

 A túlparti táborból további segítséget kaptak, és folyamatos tüzeléssel támogatták őket. Négyórás küzdelemben háromszor verték vissza Ocskay és Borbély Balázs huszárainak rohamát, ezért Rákóczi a gyalogság megérkeztéig már a harc szüneteltetését tervezte. A kurucok zárt sorokban indított utolsó rohama azonban meghozta a kívánt sikert: az ellenséget a Tiszába szorították.

 „A magyar lovasok bátorságát még a németek is megcsodálták.”Kende Mihály lovastól a folyóba fulladt többekkel együtt, a csatatéren pedig 8 német katona holtteste hevert. A kurucok vesztesége ennél nagyobb lehetett. A csatában foglyul esett ugocsai nemesek közül Majos János hamarosan ezredese, Komlósi Ferenc pedig palotás hadnagya lett Rákóczinak.

 A fejedelem az estére beérkező gyalogsággal és a csatában elfáradt lovassággal Váriba vonult éjszakai pihenőre. Hajnalra a tiszabecsi labanc tábor a verség okozta riadalom, és a  kurucok segítségére siető 10 000 svéd és lengyel katonaságról szóló hamis híresztelések hatására szétoszlott.

 Néhány nap múlva Vásárosnaménynál Rákóczi teljes seregével átkelt a Tiszán, és július 18-án a naményi pátensében már a nemességet szólította fegyverbe.

*    *    *

A tiszabecsi kuruc győzelem hírét a rendszerváltozás után helyreállított emlékmű hírdeti a Kárpátaljai Tiszaújlakon. 1905-ben Tiszabecsen a Református templom mellett állítottak emlékoszlopot.

  A helyi hagyomány a Bajnoknak nevezett határrészhez köti a csatát. Mivel az a folyó túlpartján zajlott le, talán a rév innenső hídfője és a labancok tábora volt azon a részen.

 Tiszabecs méltó emlékhelye a Rákóczi-kori történelmünknek, ezért mindenképpen támogatást érdemel a 2010. nyarán állított emlékmű a Bajnokon.

 A tiszabecsi harcnak egy szimbolikus jelentősége is van: egybeesik a francia nemzeti ünneppel. Tudjuk IV. Lajos anyagi segítséget nyújtott Rákóczinak. 1701-től pedig számos francia tiszt szolgált a kuruc hadseregben. Hogy Rákóczi francia kapcsolata már a tiszabecsi csata idején hivatkozási alap volt, azt Bercsényi levele bizonyítja, aki még július 8-án a következőkkel próbálta megnyerni Kende Mihályt a szabadságharc ügyének: „Pénzünk, hadunk, királyokkal kötésink,… minden készületünk megvannak…”

 Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a tiszabecsi kuruc győzelem méltó megünneplése nem csupán történettudomány és hagyományápolás szempontjából fontos, de alkalmas a külkapcsolatok ápolására is.

Tiszabecsen együtt ünnepelhet a határ túloldalán fekvő Tiszaújlakkal, a kárpátaljai magyarság egy közösségével, továbbá diplomaták meghívása révén francia és ukrán vendégekkel.

 

---

 

 

 

Turul Emlékmű II. Rákóczi Ferenc első győztes csatája emlékére

A tiszaújlaki Tisza-hídtól mintegy 200 méternyire, a határátkelő állomás közvetlen közelében egy mesterségesen emelt halom tetején áll a turulmadaras Rákóczi-emlékmű, amelyet a kuruc csapatok első győzelmes csatájának helyén emeltek.

 

 

   FOTO: A Tiszaújlaki Turul emlékmű napjainkban.

1703 júniusában a Dolhánál vereséget szenvedett kuruc sereg nem oszlott szét, Bereg megye erdőibe menekült és csakhamar ismét összegyülekezett, majd Alsóvereckén át a Beszkid határhegy felé vonult, hogy bevárja a Lengyelországból érkező fejedelmet. Rákóczi 1703. június 26-án érkezett a határtól mintegy órajárásnyira fekvő lengyel Klimecre, majd ide rendelte a Beszkid hegy túlsó oldalán tanyázó és reá várakozó csapatokat, melyek dél felé meg is érkeztek. A katonák többsége azonban csak botokkal és kaszákkal volt felfegyverkezve, mindössze kétszázan rendelkeztek puskákkal. A csapat lelkesedése azonban határtalan volt, ami nagy részben vezérüknek Esze Tamásnak volt köszönhető, akit Rákóczi már korábban ezredesi rangra emelt.

A felkelők II. Rákóczi Ferenc közvetlen irányításával Munkács felé fordultak. A nép mindenütt ujjongva fogadta a fejedelmet. Munkácson 1703. június 27-én adta ki Rákóczi felkelésre szólító felhívását a magyar néphez.

 

 

  FOTO:  II. Rákóczi Ferenc emléktábla Tiszaújlak központjában

A Latorca-parti városban mintegy 3 000 gyalogosra és 500 lovasra gyarapodott a fejedelem serege, az ellenfél azonban még mindig túlerőben volt, ezért a kuruc sereg Munkács alól kénytelen volt Beregszentmiklós, majd Zavadka felé visszavonulni. Itt találkozott Rákóczi a később hozzá mindvégig hű gróf Bercsényi Miklóssal, aki mintegy 600 fővel egészítette ki a fejedelem seregét. A kurucok között egyre nőtt a lelkesedés, sok új felkelő csatlakozott hozzájuk, közöttük sok ruszin nemzetiségű harcos, akik később mindvégig bátran küzdöttek Rákóczi zászlaja alatt. Nem véletlenül nevezte II. Rákóczi Ferenc a ruszinokat leghűségesebb alattvalóinak.

Gróf Lövenburg császári tábornok és gróf Csáky István Bereg megyei főispán mindent elkövettek annak érdekében, hogy ütőképes sereget állítsanak ki a felkelők ellen.

1703. június 27-én értesítették Rákóczit, hogy Szerednyére egy századnyi német lovasság érkezett. Azonnal fegyveres csapatot küldött ki ellene, amely azonban este minden eredmény nélkül tért vissza.

Rákóczi jelentősen meggyarapodott serege Munkács megkerülésével Beregszász felé indult, hogy onnan tovább haladva megszerezze a stratégiailag rendkívül fontos tiszaújlak-tiszabecsi révet. Serege 1703. július 9-én érkezett meg Beregszászba. A felkelők szétverték a császári helyőrséget és a Tiszához szorították vissza azt. Így már szinte az egész Bereg vármegye a kurucok ellenőrzése alá került. Rákóczi tábora 8 000 főre gyarapodott, átkelt a Tiszán, elfoglalta Vásárosnaményt. Gróf Csáky István főispán levélben legalább egy századnyi gyalogost kért gróf Lövenburg császári tábornoktól, aki azonban július 13-án kelt válaszában tudatta, hogy addig, amíg Rákóczi seregének erejéről nincsenek pontos értesülései, katonákat nem küldhet. Ezzel tulajdonképpen magára hagyta a főispánt.

A felkelők, visszatérve a Tisza jobb partjára, megtámadták a tiszaújlaki sóházat, megfutamították az osztrák helyőrséget Esze Tamás vezetésével.

 

 

  FOTO:     Esze Tamás emléktábla az egykori sóház falán

Esze Tamás, a kurucok paraszti származású vezére rendszeresen sót szállított szekerével Máramarosból Debrecenbe. Egyik útján a tiszaújlaki sóház tisztviselői belé kötöttek, elvették szekerét, kifosztották tarpai portáját. Esze Tamás bosszút állt ezért, 1703. május 24-én reggel szegénylegényekből verbuvált két gyalogoscsapattal és 40 lovassal rajtaütött a sóházon, elfoglalta azt.

 

 

    FOTO:        A tiszaújlaki sóház

A sóház ma is áll (a helyi ukrán iskolának adott otthont az új átadásáig), kopott vakolatú falán emléktáblát helyeztek el Esze Tamás márványba vésett képmásával. Rákóczi csapatai a Tisza egyik kanyarulatánál sorakoztak fel, ahol nemcsak a túlsó parton álló német és labanc gyalogság tüzétől voltak védve, de biztosan és nagy pontossággal tüzelhettek is az ellenségre. A kuruc lovasság zárt sorokban megrohanta az osztrákokat, rövid idő alatt szétverte a császáriak seregét. A megfutamodott csapatok egy része a Tisza felé menekült és a folyóban lelte halálát, más része pedig elesett vagy fogságba esett. A csatában elesett Kende Mihály alezredes is, aki sebesülten lovával a Tiszának hajtott és belefúlt a folyóba. A felkelők hatalmukba kerítették a tiszaújlaki-tiszabecsi révet. Ez az ütközet volt a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatája amelyben vállvetve hősiesen harcoltak a magyar és ruszin felkelők. A csata után Rákóczi seregével Vári felé vonult vissza, miközben Csáky István és a megvert osztrák had Szatmár felé menekült, hajóit elsüllyesztette. Rákóczi csapatai győzelmesen vonultak előre, sorai egyre gyarapodtak. Esze Tamás ezredével Vásárosnamény felé indult, átkelt a Tiszán. Tábora néhány nap alatt nyolcezer főre gyarapodott.

 

 

"Az első Turul emlékmű"

 

 

   FOTO:    Felirat az emlékműven

A győztes csata helyén 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból való hazahozatalakor emlékoszlopot állítottak. Egy mesterségesen emelt négyzet alaprajzú domb tetejére obeliszket, tetejére gömböt állítottak, arra szárnyait kitáró turulmadarat helyeztek.

 

FOTO: Az 1945-ig a tiszaújlaki Turul emlékmű Turul madara, jelenleg az ungvári várban látható

 

 

 

FOTO: Az elesett szovjet katonák emlékműve, melyet a lebontott Turul emlékműből építettek

Évtizedekig fontos emlékhely volt ez a gyönyörű emlékoszlop a környék lakossága számára. 1945. tavaszán a helybeli vezetők, mintegy elkötelezettségüket akarván bizonyítani a szovjethatalom iránt, földig rombolták az addig annyira kedvelt és szeretett emlékművet, és az anyagát az elesett szovjet katonák emlékművének építésére használták fel. Magát a Turul madarat Ungvárra szállították és a mai napig az ungvári várban lehet megtekinteni.

 

 

"A második Turul emlékmű"

1987-ben Biró Andor, a péterfalvai kolhoz akkori elnöke, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa hosszú ideig egyetlen magyar képviselője kezdeményezte az emlékmű helyreállítását. Sokáig húzódott az ügy. Már megvolt a területi tanács engedélye az eredeti emlékmű visszaállítására, de ez még kevésnek bizonyult. Engedély kellett Kijevből is. A hatalom nem akart Turulmadaras emlékművet, csak egy kuruc lovas szobrot. Aztán a különböző hivatalokat, hivatalnokokat Biró Andornak a saját csapdájukban sikerült megfognia. Mivel a már aláírt engedélyt sehogyan sem tudták megváltoztatni. 1989. július 16-án kerülhetett sor az emlékmű ünnepélyes újra avatására, amely Keisz Gellért és Lezu Vladimir építész alkotása.

Azóta minden év júliusában nagyszabású népünnepélyre kerül itt sor a magyar érdekvédelmi és kulturális szervezetek rendezésében és a kárpátaljai ruszinok képviselőinek részvételével. Az ünnepség a tiszaújlaki egykori sóház falánál kezdődik, melyen emléktáblát avattak Esze Tamás tiszteletére. Innen a Tisza hídján át az emlékműhöz vonul az ünneplő közönség. Az ünnepséget vidám júliális zárja.

A sík rónaság közepén emelkedő mesterségesen feltöltött halom tetején álló emlékoszlop kovácsolt ráccsal övezett alapzatához márvány párkánnyal szegélyezett lépcsőfeljárat vezet. A tiszaújlaki Rákóczi-emlékoszlopnál megrendezett népünnepélyek alkalmából több tucat koszorú, sok ezer virágcsokor borítja talapzatát.

 

 FOTO:

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: A TISZABECSI CSATA.....
Tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola - © 2008 - 2024 - tiszabecsiskola.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat